"Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem." /Janos 2:17/
Ez az igeresz (Zsoltar 69:10) akkor jutott eszukbe a tanitvanyoknak amikor Jezus felforgatta a templomban levo arusok asztalat es kotelbol ostort csinalva kiuzte oket onnan. A mai vilagban bizonyara igy kritizaltak volna Jezus cselekedetet egyesek: `nincs benned szeretet, kedvesnek kell lenni!`. Holott Jezust eppen a szeretet hajtotta, ahogy a tanitvanyok is helyesen ertelmeztek. Nem az arusok elleni gyulolet, hanem az Isten haza irant valo felto szeretet..
"Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek." /Luk.19:46/.
Mindenki aki sziven viseli azokat a dolgokat amiket Isten a sziven visel azokat melyen bantja azoknak rossz allapota, romlasa, szenvedese. Isten feltarta profetai elott Izrael romlott allapotat es az amiatt varhato buntetest, a profetak pedig sirtak (pl. Jeremias) es bojtoltek (pl. Daniel). Jezus is, ahogy a Lukacs evangeliuma lejegyzi, mielott bevonult volna a templomba es kiuzte az arusokat, eloszor SIRT Jeruzsalem felett. Nehemias is, mikor meghallotta a Jeruzsalem gyalazatarol szolo hirt
" leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt;" . Azert mert az Ur hazahoz valo felto szeretete emesztette ot.
Es mi hogy allunk ezzel? Mennyire viseljuk szivunkon Isten gyulekezetenek allapotat?
Mennyit imadkozunk szellemi ebredesert?
Istennek draga a szellemi ES a fizikai Izrael, Istennek dragak a gyermekei. Sokan azonban megromlottak es ezert szenvednek. Az Ur szolgai, az orallok akik a toresen allnak pedig miattuk sirnak es imadkoznak mint Mozes.
"Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket." /Zsolt.106:23/
Ezekiel idejeben nem volt kozbenjaro, ezert dolt romba egy nep: "
És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék. Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém őket búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten." /Ez.22:30-31/
Isten varta hogy valaki esedezni fog a nepert, de nem volt senki, pedig lehet hogy megmenekulhettek volna.
A profetak nem csak sirtak es imadkoztak, hanem a vegsokig kialltak az igazsag mellett, es hirdettek hogy a nep allapota romlott, meg kell terniuk, kulonben Isten megbunteti oket.
Ez nem egy nepszeru, kedves uzenet.Aki ezt mondja szeretetlennek, itelkezonek belyegzik.Ezert is uldoztek, oldokoltek a profetakat, ahogy Istvan a vertanu is mondta: "
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek"
Pedig Isten joszandekkal, kegyelmebol kuldi e csodas profetakat a nepnek figyelmeztetesul.
Hol vannak pedig ma ezek az emberek? Akik Isten elott sirnak es bojtolnek Isten nepeert, es akik annyira szeretik Isten hazat, hogy kiuzik belole a latrokat es a kereskedoket?
Vagy pedig az oralloink vakok, nyereseg es kenyelem utan vagyakozok mint Ezsaias idejeben?
"Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!"/Ezs.56:10/. Azt sem veszik eszre hogy itt az ellenseg, mar bekeritettek a varfalat, ok meg bent esznek,isznak, alszanak es azt hiszik minden a legnagyobb rendben van.
Hogy mire gondolok konkretan? Az egyhazba beszurodo tevtanitasokrol, vilagiassagrol, a bun megtureserol, a hamis egyhazakkal valo okumenizmusrol, a posztmodern igeellenes eletszemleletrol, a hiteto szellemekkel valo `betoltekezesrol`, a kereszt megtagadasarol, stb...
"Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában." /Hab.2:1/