Legjobb az egyenes ut
"Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el."
/I.Moz.12:18-19/
Abram azt hazudta hogy Szarai nem a felesege hanem a huga, nehogy megoljek ot azert hogy elvegyek tole az asszonyat.
Ez annyira emlekeztet engem arra hogy mennyire `okosak` vagyunk es mennyire nem bizunk neha Istenben. Holott aki Isten utjan jar nem kell felnie semmitol, meg ha a legnagyobb veszely fenyegetne is minket, ugy kell viselkednunk mint Daniel harom baratja akik vallaltak a tuzes kohot de nem hajtottak fejet a balvanynak. Vegul meg is menekultek, nem egtek meg a tuzben, sot Isten fia is ott volt veluk. Semmi nem lehet eleg nagy veszteseg, mint az a veszteseg hogy leterunk az Ur utjarol es nem bizunk Benne.
Hanyszor megtapasztaltam hogy amikor okos akarok lenni es kikerulni a bajt, vegul megnagyobb bajba kerulok, holott ha egyenes uton jartam volna a latszolagos hatranyok elleneben akkor Isten fia ott lett volna velem a `tuzben` es megaldott volna.
Abram le akart telepedni egy idore Egyiptomban mert ott nem volt ehseg. Az Ur akarata nem az volt hogy Egyiptomban idozzenek, hanem hogy kozeledjenek az igeret foldje fele. Ha kenyelmesen letelepedunk egy nyugalmas helyen es ezert nem vallaljuk az Ur akaratabol valo nehezsegeket, akkor hogy megtartsuk kenyelmunket gyakran mi is hamissagba keveredunk.
Mondjuk egy munkahelyen ha bizonyos tisztessegtelen vagy gerinctelen dolog altal jutsz csak elolepteteshez es ezt igenybeveszed mondvan ` az Ur azt akarja hogy bovolkodjunk` akkor nem a helyes uton jarsz es Isten nem fog megaldani a munkahelyeden, sot ahogy Abramot is elkuldte a farao Egyiptombol, Isten is elveheti toled a munkadat.
A masik dolog pedig: bizonyara az sem tetszett az Urnak hogy Abram ugy feltette az eletet hogy hajlando volt a feleseget `felaldozni`. Az Ur szerinti viselkedes ez: eletunket nem feltjuk, hanem elveszitjuk az Urert, es hajlandoak vagyunk magunkat felaldozni masokert. Nem okoskodunk emberileg, mondvan: ha nem csinaljuk ezt es ezt akkor ez es az a baj fog minket erni, hanem csak azzal torodunk hogy az Ur akaratat betoltsuk, es bizunk Obenne hogy a tobbi dologrol O gondoskodik.
Ezzel nem Abram (kesobb: Abraham) ellen vagyok, inkabb nagyon tisztelem, szeretem es csodalom Isten hatalmas munkajat benne, de mint mi, o is ember volt es elofordult hogy hibakat kovetett el, ezekbol pedig mi is tanulhatunk.
Ami pedig nem ide tartozik de azert leirom; szinte minden alkalommal amikor testverekkel beszelek, a testverek megmondjak nekem hogy mit kell csinalnom. Hol tanuljak, mit tanuljak, hol dolgozzak, mit dolgozzak, mennyi fizetest kerjek, hol lakjak, kihez menjek felesegul, stb.. Altalaban mindenki valami mast mond. En nem haragszom ezert es kerem az Urat hogy ne hagyja hogy emiatt keseru legyek a testverek iranyaban, de kicsit faj, hogy nemelyek azt gondoljak hogy tudjak mi a jo nekem, holott ezt csak az Ur tudja es O az aki engem vezerel. Ha sajat akaratunkat es `bolcsessegunket` eroltetjuk a testverunkre, megha jo szandekbol is, de ezzel csak artunk.
Hagynunk kell hogy Isten vezetese ervenyesuljon mind sajat, mind masok eleteben.
(Most nem a bunrol es az intesrol beszelek hanem a hetkoznapi dontesekrol).