I. Peter 1. folyt.

"Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. "
/I.Peter 1:14-16/

Milyen kivansagok voltak bennem megteresem elott? Gazdagsag, hirnev, dicsoseg, mindenfele testi vagyak. Ezek miatt nem szegyenkeztem, hiszen mindenkinek ezek a vagyai, ez szamit normalisnak a vilagban, sot, ezeket `nyomja` a media, mintha mindezek pozitiv dolgok lennenek.
Ezek a bunos vagyak minden emberben benne vannak, de megteres utan valami tortenik.
Elkezdjuk gyulolni ezeket. Megismertuk Istent, meglattuk hogy mennyire szent, es emiatt elszegyelltuk magunkat, mint Adam es Eva a bunbeeses utan. Mikor megjelent Isten az eletunkben eszrevettuk hogy mezitelenek vagyunk, nincs semmink ami eltakarna Isten elol a mi bunos, szennyes voltunkat. Mint Simon Peter amikor megertette hogy kicsoda Jezus: "Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!" /Lukacs 5:8/
De Jezus Krisztus eltorli a bunbano es megtero ember buneit, mindet megsemmisiti, mintha sose lett volna, mert a kereszten O elszenvedte mar ezek bunteteset.
Ujjatesz mindent Jezus mikor belenk koltozik, odaszegezi bunos enunket is a keresztfara.
Tekintsuk azert magunkat halottnak regebbi kivansagaink szamara, ne szabjuk magunkat azokhoz.
Ne kivanjuk a gazdagsagot:
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;" /Mate 6:19/
Ne kivanjuk a dicsoseget:
"Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők." /Gal.5:26/
Ne adjunk helyt az erkolcstelen kivansagoknak:
"A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." /Gal 5:24/
Igen, meg kell fesziteni a testet, maskepp nem lehetseges.
El kell hatarozni minden nap; ma magamra veszem Jezus igajat, a keresztet, nem a regi termeszetem szerint fogok elni, hanem az uj szerint "mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." /Ef.4:24/
El kell hatarozni: veglegesen es orokervenyuen atadtam magam Istennek, nekem semmi jogom magamhoz, minden vagyamat es vagyonomat az O kezebe kell tenni. Jezus tolts be a Te Szent Szellemeddel! Tegy engem kepesse minderre!
Ha nem az uj-termeszetunk szerint elunk hanem test szerint akkor hiaba jarunk gyulekezetbe es kegyeskedunk, az ilyen kereszteny eletnek nincs sok erteke. A KERESZTeny szoban ott a kereszt. Kereszt nelkul nincs kereszteny (csak `EN`y). Igen, csak EN van a kereszt nelkuli keresztenysegben.
"Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Szellemét is közlé velünk." /I.Thessz. 4:7-8/
Az Ige szerint szentseg nelkul senki sem latja meg az Istent. A szentsegrol irtam nemreg, ide kattintva olvashato.
Ha pedig nem szabjuk magunkat regebbi, bunos kivansagainkhoz, hanem Isten Szelleme vezerel minket, akkor kivansagaink atalakulnak:
-sajat dicsosegunk helyett Isten dicsoseget keressuk
-a foldi kincsek helyett a mennyei kincseket fogjuk gyujteni
-a lathato dolgok helyett a lathatatlanokat fogjuk akarni

"Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban." /Kolosse 3:1-7/

Anna

"És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala. És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! "
/1.Samuel 1:9-11/

Anna sok tekintetben peldamutato szamunkra, ahogyan Istennek onti ki a szivet, ahogyan Hozza fordul es Tole varja a segitseget es ahogyan teljesen Neki szanja azt a gyermeket akiert konyorgott.
Emberi logikaval nehez megerteni miert szanta az Urnak teljesen. Hat nem sajat maganak akarta?
Elmondom hogy en hogy latom ezt.
Az Iras azt irja Annarol hogy: "az Úr bezárá az ő méhét. " (5.)
Az Urtol volt a meddosege, keserusege, szegyene, sirasa. De nem azert mert az Ur nem szerette Annat, vagy tonkre akarta tenni Ot. Eppen ellenkezoleg. Minden ami tortent azert tortent hogy Isten ezek altal bemutassa hatalmat, kegyelmet es dicsoseget szerezzen szent nevenek.
Erdekes hogy az os-anyak kozul Sara, Rachel es Rebeka is meddok voltak. "Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem." /1.Kor.1:29/
Abban a pillanatban amikor Anna keseruen sirt az Urhoz egy gyermekert meg nem tudta hogy jovobeli gyermeke Izrael hatalmas profetaja lesz, aki altal Isten szol nepehez.
Nem ertette ezt, csak azt ertette hogy meddo, es nincs mit tennie csak imadkozni tud.
De ahogy imadkozik es sir sorsa miatt, valami elkezdi felfele iranyitani a figyelmet, egeszen a mennyei tronig. Tekintete mar tulhalad sajat meddosegen es megerti hogy itt nem arrol van szo hogy o, Anna boldog legyen, nem is arrol hogy neki is ugyanugy legyen gyermeke mint Peninanak, Elkana masik felesegenek, vagy mint a tobbi asszonynak a faluban. Nem, itt az Ur orokkevalo terverol van szo, melyben egy megtort szivu, alazatos asszonyt hasznal fel hogy eszkoz legyen egy profeta szuleteseben, es az O nevenek megdicsoiteseben. Itt mar Isten all a kozpontban, nem Anna, ezert is teszi ezt a fogadast: " én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! ".
Meg is hallgatta ot Isten, hiszen ez volt a terve kezdettol fogva. Tole volt a meddoseg es Tole volt a meddoseg beszuntetese, Tole volt a vagy Annaban hogy Neki szentelje a gyermeket, es Ove is lett minden dicsoseg.
Amikor Anna regebben latta ahogy Penina vagy valamelyik asszony kisgyerekeivel jatszik az udvaron, szivebe hasithatott a fajdalom: hat nekem ez a boldogsag sohasem adatik meg? De amikor Istenbe vetette bizalmat, hitet es az O dicsoseget, az O orszagat es igazsagat kezdte keresni, akkor megadatott neki a foldi boldogsagon tul a mennyei boldogsag is, hiszen melyik anya mondhatta el akkoriban: az en fiam Izrael profetaja. Anna azonban nem tekintett ugy a gyermekre: o az enyem! Hanem ugy : o az Ure!
Milyen csodalatos bizonysag lehetett hogy Anna kis fiu gyermekevel, Smuellel a Templomba megy es elmondja a fopapnak:
"Ő pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz."

Es aki odaszanja legkedvesebbjet az Urnak azt az Ur nem hagyja jutalom nelkul:
"És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt."

1. Peter 1:8-9

"A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét. "
/I.Peter 1:8-9/

Multkor a probakrol es szenvedesekrol volt szo, es hogy ha ezeket kialljuk Jezusnak valo engedelmessegben akkor kiprobalt hitunk Jezus megjelenesekor `dicsosegre, tisztessegre es dicseretre melto lesz`.
Szo volt oromrol is, mely ott van minden hivo szellemeben, meg a szenvedesek kozott is: az Urban valo orom. Erre szolitja fel Pal apostol a Filippibelieket is (4:4): "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! ". A mindenkor azt jelenti: mindenkor! mindig!
Ha latok egy enekest aki enekel, vagy egy predikatort aki predikal, vagy akarmilyen embert aki munkajat vegzi, ha mindezt savanyu arccal teszi, es latni hogy semmi kedve az egeszhez, akkor semmi vonzo nem lesz abban amit csinal, inkabb rossz hatast er el.
A Jezusrol valo egyik legjobb bizonysagtetel: a sugarzo arc!
Ha keseruen vegezzuk kereszteny szolgalatunkat, eljuk kereszteny eletunket, ugyan kit fog erdekelni hogy miben hiszunk? Ki az a Jezus akit ilyen elkeseredett abrazattal kepviselnek?
Pedig a hivoknek van a legjobb okuk a `kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel` valo orvendezesre! Es hogy mi ez? 'Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.' Jezus megvaltott minket sajat bunos voltunkbol, a pokolra vezeto utbol, orok udvos eletet adott amelyben kozossegben lehetunk magaval Istennel aki megtisztit minket es meghallgatja imainkat.
Mindezt azzal a szeretettel tette, amely felfoghatatlan: Isten elkuldte Fiat hogy engesztelo aldozatkent meghaljon a kereszten a mi buneinkert!
Ezert `Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!` (1.Janos 4:19)
Most meg nem latjuk Ot testben, de hitunk szemei mar latjak Ot, a kiralyi szeken ulve sugarzo, fenylo dicsosegben. Nem latjuk Ot es nem ismerjuk Ot teljesseggel, de szeretjuk es imadjuk Ot, azert amit tett ertunk es azert ami O maga, jo, tokeletes, igazsagos, hatalmas es kegyelmes Isten.
Tegyunk bizonysagot errol szavakkal, odaszant elettel es orvendezo arccal.
"Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit." (Ezsaias 61:10)

1.Peter 1:6-7

"A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;"
/I. Peter 1:6-7/

Sokszor felfedeztem az Irasban ezt a latszolagos ellentmondast, egy idoben orulni is es szomorkodni is.
Minden hivo aki tudja hogy Jezus Krisztus megvaltotta ot, es megszabaditotta a buntol es a pokoltol es bovolkodo orok eletet keszitett el szamara, orul es boldog, hiszen nincs mas nagyobb dolog ennel amit kaphatnank. A hivo alapjaraton boldog, mert tudja, Jezusban mindene megvan es a jelen problemait is az Ur kezere bizhatja, mert O tudja mi a jo es hasznos a gyermekei szamara, legyenek azok kemeny probak is.
Mindazonaltal nem valnak erzeketlen robotokka. Meg emberek vagyunk, emberi testben; ha megvagjuk magunkat faj es verzik, ha szeretteink ellenunk tamadnak szomoruak vagyunk, ha haboru dul az orszagunkban ez nem okoz nekunk oromet, stb. Gondoljon most mindenki a maga nehezsegeire.
Ezek a nehez probak es kisertesek azonban ket fele befolyasolhatjak szivunket.
1. Ketsegbeesunk es csak a problemakra nezunk, es hagyjuk hogy maga a problema befolyasolja donteseinket es elveszitve hitunket teret adjunk a keserusegnek vagy emberi megoldasok utan szaladgaljunk.
2. Megtanuljuk ezeket a dolgokat Jezushoz vinni es terhunket Orea vetni. A hit szemei feltekintenek az Urra, folulemelkedve a problemakon es megerosodve kerulni ki mindebbol.
Tegnap egy testverno sirt a problemaja miatt (ez velem is elofordul). De nem ugy imadkoztam erte hogy Uram, oldd meg a testverno problemajat hanem ugy hogy Uram, add hogy ez altal a proba altal a testverno kozelebb keruljon Hozzad, jobban megismerjen Teged, es megerosodve jojjon ki ebbol a dologbol akarmi is lesz a dolog vege.
Sokszor azt hisszuk hogy csak akkor lesz minden jo hogy ha ez a bizonyos dolog megoldodik, es igy szem elol tevesztjuk Istennek tokeletes tervet velunk hogy e problema es hiany altal minket kozelebb huzzon Magahoz, akkor is ha nem oldodik meg ez a dolog vagy nem ugy ahogy kepzeltuk. Milyen sokat vesztunk igy!
Pedig ez a hit probaja is. Minden egyes hivo eleteben vannak ilyen probak, mint Izrael fiainak is a pusztai vandorlas soran:
"És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?" (5.Mozes 8:2).
Mindenkinel az erzekeny ponthoz nyul az Ur, a szamunkra draga dologhoz hogy nyilvanvalo legyen, ahhoz a dologhoz ragaszkodunk inkabb vagy az Urhoz. Ha a legdragabb dolgot is az Ur kezebe sikerul tennunk akkor fajdalmas uton bar, de hitunk gyoztesen csillogva kerul ki mint egy gyemant. Hitunkert amely legyozte e vilagot Jezus Krisztus megjutalmaz bosegesen.

1.Peter 1:3-5

" Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra, A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. "
/I.Peter 1:3-5/

A level elso mondatait megvizsgalva lattuk hogy ki ir kinek, az Isten altal elhivott apostol, Peter, az Isten altal elhivott testvereknek akik engedelmessegre es Krisztus vereben valo megtisztulasra hivattak el a Szent Szellem altal.
Most pedig Peter feliranyitja szemeinket egeszen a mennyig, a jovobeli oroksegunkre, a feltamadasra, az elo remenysegre. Elo, mert Jezus Krisztus is el. O feltamadott a halalbol, es ez a kereszteny uzenet egyik legfontosabb resze, annyira hogy Pal apostol ezt mondja: "Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." /1.Kor.15:14/ es "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak." /19-20/.
Ha Krisztus nem tamadott volna fel akkor egy halott istenben bizakodnank, aki minket sem lenne kepes feltamasztani. Amde ez a jo hir hogy Jezus meghalt a kereszten hogy magara vegye buneinket, eltemettek es feltamadott a harmadik napon, az Atya jobbjan ul es helyet keszit szamunkra is a mennyben. Nyomorusagos dolog nem hinni ebben, mert akkor nincs elo remenyseg, csak ez a foldi elet majd az orok elmulas, a halal. Nehez megertenem hogy nem depresszios minden ember aki ebben hisz. Habar lehet hogy depressziosok. De en is Peterrel egyutt halat adok Istennek hogy engem is ujjaszult elo remenysegre Jezus feltamadasa altal.
Hogy a java meg csak ezutan jon! 'Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra' . Olyan orokseg var ott rank amiben nincs hiba, nincs gyotrelem, nincs szomorusag, nincs elmulas, nincs bun. Tokeletes es orokkevalo.
Nem tudhatjuk pontosan hogy mi var rank a mennyben, hiszen valoszinuleg emberi szavakkal nehez lenne kifejezni. De ahogy Jeremias is es David kiraly is mondja : az Ur az en oroksegem.
Ez eleg is kell hogy legyen nekunk. Mi mas kell mint maga az Isten jelenlete, kozossege velunk orokkon orokke.
'A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.' Ebbol is latjuk hogy Isten megorzi azokat akiket elhivott, nem hagyja hogy egy is elvesszen kozuluk. Az O vonzasa ellenallhatatlan, hatalma vegtelen, igy meg tudja oveit orizni a vegzetes bukastol, es aki meg nem tert meg, de O kivalasztotta azokat orzi hogy majd idoben megtalaljak az Urat es higgyenek.
Az utolso idoben pedig nyilvanvalova lesz mindenkinek az udvossege, hiszen most csak hitunk szemeivel latjuk az Urat, hitunk szemeivel latjuk a megvaltast, es a mennyet, de eljon az ido hogy minden szem meglatja Ot meg az O ellensegei is, es akik hit altal udvozultek azok bemennek a mennyei kapukon.
"Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.......
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett." /Mate 25:31-41/

1. Peter sorozat 1. resz

"Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. "
/1. Peter 1:1-2/

Peter, Jezus Krisztusnak apostola, az egyik a kivalasztott tizenket tanitvany kozul, akiben a Szent Szellem tisztogato munkaja annyira nyilvanvalo lett, hiszen ez az a Peter akit sokszor emberi indulatai, erzelmei vezereltek, de aki mindig megbanta botlasait es Isten segitsegevel es kegyelme altal ismet tiszta lappal indulhatott.
A Biblia nem szepiti a dolgokat, hanem az igazsagot kozli mindenrol es mindenkirol. Ezert tudhatjuk hogy Peter csak egy egyszeru ember volt, mint mi, akit Isten kegyelme kivalasztott hogy hatalmasan munkalkodjon benne es altala es ehhez megadta neki a szukseges leckeket, a szukseges erot es kijelenteseket.
Ez a Peter akinek eleteben nyilvanvalova lett Isten eleve elrendelese, mely altal egyedul Istent illeti a dicsoseg, hiszen ember ebbe bele nem szolhat, o maga is ezzel kezdi levelet a kulonbozo teruletekre elszeledt testvereknek akiket az Ur eleve elrendelt, kivalasztott. Es mire valasztattak ki? 'engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre' .. ' a Szellem megszentelésében'. A megigazulasra Jezus Krisztus vere altal, mely eltorli minden bununket, es amely lehetove teszi szamunkra hogy az Atya magahoz fogadjon bennunket. Engedelmessegre, hiszen mikor megtertunk Isten a szivunkbe irta be az O torvenyet, hogy azokat cselekedjuk amik Neki kedvesek, es amik dicsoseget szereznek Neki. Ezeket azonban nem tudjuk sajat eronkbol megtenni, csakis a Szent Szellem altal, ezert fontos hogy Peter megjegyezte: `a Szellem megszentelésében`.
'kegyelem és békesség' ez a ket dolog amit Pal apostol is annyiszor emlit leveleiben udvozles es jokivansag vegett, hiszen ez a ket dolog amire nagy szukseguk van es amit egyedul Istentol kaphatunk meg. Eloszor is kegyelem, mert a kegyelem nelkul nem is leteznenk, mar reg az egesz emberiseg a pokolban lenne. Mindenunk amink van Isten kegyelmebol van, hiszen nem jarna nekunk semmi, es mivel Isten kezeben van minden, halasak lehetunk Neki minden lelegzetunkert is. Ezert kivan nekunk az apostol kegyelmet bosegesen, es bekesseget amely szinten a kegyelembol fakad, hiszen Krisztus engesztelo aldozata altal az Atya megbekelt velunk es ha az O neveben bocsanatot kerunk, ujra es ujra visszanyerjuk a bekesseget valahanyszor a bun es az aggodalmaskodas miatt elveszitettuk azt. Ez a belso bekesseg, amely a legfontosabb, a kulso pedig az uldoztetesek hianya, ami akkoriban gyakori volt, es ugyan Isten azt is felhasznalta az evangelium terjedesere, de megis nagy aldas ha bekessegben es szabadon osszejohetnek a hivo testverek es nyiltan, uldoztetes nelkul gyakorolhatjak hituket.
Nezzuk meg vegezetul Pal apostol levelenek elso mondatait a Korintusiaknak es figyeljuk meg a hasonlosagot :
"Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi. Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól."

Lázár, jőjj ki!

"Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala."
/Janos 11:3-6/

A tortenetet ismerjuk, mire Jezus odaer Lazar mar negy napja halott, de Jezus feltamasztotta ot a halalbol.
Emberi ertelemmel felfoghatatlan volt akkor: miert nem ment Jezus segiteni azonnal a beteg baratjan? Talan nem erdekli ot a sorsa? Nem szereti ot? De az ige azt irja `szereti vala Jezus... Lazart`.
Marta es Maria is megjegyezte Jezusnak: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
De Jezusban Isten ertelme volt, es a Szent Szellem megmutatta Neki a teljes kepet, es nem csak a jelen problemait latta hanem hogy az Atya Isten hogyan fogja magat megdicsoittetni ebben a tragikus esemenyben.
Gyotro lehetett a testverek varakozasa: mikor jon mar Jezus hogy segitsen, hogy gyogyitson.. de nem jon.. tul keson jon..
Isten azonban soha nem kesik. Es meg van ra az oka ha latszolag kesik: "monda nékik Jézus: Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!"
Isten abban dicsoul meg amikor az emberileg megoldhatatlan problemakat megoldja. Amikor a remenytelenbol remenyt fakaszt, a halalbol eletet. Ez hitet eredmenyez, megerosit. Milyen nagy a mi Istenunk es milyen veges a mi felfogasunk! Mennyire szuksegunk van Orea, es mennyire nem ugy segit ahogy mi elgondoltuk, hanem sokkal hatalmasabb es dicsosegesebb modon!
De ehhez elobb Lazarnak at kellett mennie a halalon..
Nehez uton jarat minket Jezus, ha hagyjuk hogy munkalkodjon bennunk. Sok mindent kell kiegetnie belolunk. Hamis elgondolasokat, onszeretetet, tulzott ragaszkodast dolgokhoz, emberekhez. Neha tragikus dolgokat enged meg az eletunkben, testi, lelki gyotrodest, es mi nem latjuk ebben Isten kezet, csak a bajt. De Jezus mar latja a teljes kepet, a hit szeme is latja a teljes kepet: nem, Jezus nem hagyott el, nem utal engem, hanem mindez egy az en problemamnal hatalmasabb cel erdekeben tortent, hogy az Isten megdicsouljon es ezaltal sokak hite megerosodjon.
Jozsef, Jakob fia is tudta ezt, hiszen testverei a kutba dobtak, majd szolga lett Egyiptomban utana sok evig fogoly. Megis miutan Isten felemelte ot, es testverei leborulva kertek bocsanatat, ezt mondta: "Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa." /1.Mozes 50:20/
De meg kell jegyezni hogy Jozsef a nehez eveiben nem fordult el az Urtol, hanem vegig Benne bizott. Nem hasznalta ki a bunos lehetosegeket (Potifarne) sem hanem erosen allt az Urban, nem haragudott meg Ra.
Es milyen bizonysag vagyunk mi a szenvedesekben az Urrol? Elkezdunk emberi segitsegben bizni? Bunos utakra terni? Fellazadunk Ellene? Igy Isten nem fogja magat megdicsoittetni mert a bunt nem jutalmazza meg, sot, megbunteti azt.
Akarmilyen furcsan hangzik is, Jezus arra vart hogy Lazar meghaljon, pedig nagyon szerette es nagyon fajt Neki a szeretteinek szenvedese (33). Akkor hogy is van ez?
At kell menni a halalon hogy elhessunk, immar megujult hivo eletben. Meg kell halnunk magunk szamara hogy Krisztusban elhessunk es ez rettenetesen nehez es fajdalmas dolog de Jezus mindvegig ott van es arra var hogy meghaljunk, hogy feltamaszthasson es a romlott bunos termeszetunket kicserelhesse az O termeszetere.

Az igazsag szabadokka tesz

"Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket."
/Janos 8:31-32/

Jezus e szavakat a `benne hívő zsidóknak` mondta. Megis, ok nem tudtak az igazsagot magukrol, hogy a bun szolgai: "Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?"
"Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." (33-34).
Ezek az emberek nem lattak sajat bunos, elveszett allapotukat, ezert nem ereztek hogy mekkora szukseguk van a megvaltora. Abrahamra hivatkoztak, es azt gondoltak, mivel testileg Abraham utodai, mar mindenuk megvan ami az udvosseghez szukseges.
Jezus Krisztus az igazsag, es aki Ot megismeri szemelyesen mint Urat es megvaltot, az megszabadul a bun uralma alol.
"A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké." (35.) Aki a bun szolgaja az nem maradhat meg az Atya jelenleteben, csak az aki a fiusagot elnyerte Jezus Krisztus altal.
Erre az Ot hallgato zsidok ezt feleltek: "...A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek." (39.)
A problema az hogy nem ertettek meg sajat allapotukat Isten elott. Testi modon gondolkodtak, hiszen testileg valoban az Abraham utodai, de szellemileg nem, hiszen mint Jezus utal ra, meg akartak olni Ot, es ordongosseggel vadoltak Isten Fiat, ezzel bebizonyitottak, hogy amint Jezus mondta: "az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva" (44.).
Innen lehet megismerni kik valoban az Abraham fiai: akik Abraham dolgait cselekszik. Mert nem csak zsidok, hanem keresztenyek is hivatkoznak ra mint atyjukra, nemelyek azonban jogtalanul. Mert ugyan allitjak hogy Abraham hitebol valok, de az o hituk nem tarsul cselekedetekkel mint Abraham hite:
"Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.......Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:19-23).
Az Abraham hite bebizonyosodott amikor hajlando volt Isten szavanak engedve felaldozni fiat, Izsakot (akit kesobb Isten megkimelt a halaltol).
Az igenek valo engedelmesseg, es a hitbol szarmazo aldozat a bizonyitekai az abrahami hitnek. De milyen aldozat? "szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Roma 12:1)
Az igenek valo engedelmesseg fontossagarol pedig napi igenkben is olvashatunk: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok".
Mindenki cselekedetei altal bizonyitja be kitol szarmazik. Az embergyilkos, hazug ordog atyatol, a ferfiunak indulatjabol vagy pedig a szent es igaz Atya Istentol (I.Janos 3:10).
Amikor Isten Szelleme kijelenti nekunk az Igeben leirt igazsagot akkor felismerjuk sajat allapotunkat es kegyelemert kialtunk, Isten pedig megszabadit ' minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;' (Kol.1:13).
Az igazsag szabadokka tesz minket. "A te ígéd igazság." (Janos 17:17).

Sem magasság, sem mélység

"Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."
/Roma 8:39/

Az Ur ezt mondja a Hoseas profeta konyveben: "És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el." /2:18/.
Eljegyzett minket orokre az Ur Jezus Krisztusban, es ez a szovetseg kozottunk fel nem bonthato.
Olyan eros ez a kotelek hogy semmi sem szakithatja el. Lehet hogy voltak idoszakok amikor elestunk, de Isten kegyelme es segitsege altal ismet felallunk "Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek." (Peld.24:16).
Ez a hit oromot es biztonsagerzetet ad , mindazonaltal torekednunk kell arra hogy megalljunk "Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1.Kor.10:12).
Pal apostol tobbek kozott a magassagot es a melyseget emliti melyek nem szakaszthatnak el Isten szeretetetol. Amikor melysegben vagyunk ott a kisertes hogy elveszitsuk a hitunket es remenyunket az Urban es magunkat sajnaljuk, magunkra figyeljunk. De Isten a melysegben is ott van velunk hogy kiemeljen belole. A magassagban pedig ott a kisertes hogy elbizakodjunk, mintha mar nem lenne szuksegunk az Urra. De az Ur a magassagban is ott van velunk, hogy megakadalyozza/lerontsa a felfuvalkodottsagot es megtanitson minket alazatosan jarni Vele a magassagokban is.
O mindenutt ott van velunk meg ha nem is latjuk, nem is erezzuk. Ezt mondja David is:
"Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." /Zsoltar 139:8/.
Es eszre kell vennunk munkalkodasat az eletunkben hogy megertsuk mi miert tortent, mire akar engem az Ur ezzel megtanitani. Megalazott? Lehet hogy azert mert fel voltunk fuvalkodva.
Nezzuk csak meg Izrael tortenetet, Isten orok szovetseget kotott veluk, megis mennyire valtozatos dolgokon mentek at, a rabszolgasagon at a szabadulasig, az igeret foldjen at a babiloni fogsagig, es meg lehetne sorolni. De mindennek amik veluk tortentek meg volt az oka es az ertelme. Aki olvassa a Bibliat az tudja hogy mikor mire akarta Isten megtanitani a nepet a veluk tortent esemenyeken keresztul.
De akkor is amikor melyen benne voltak a bunben es esetleg mar a buntetesben, Isten ezt mondta roluk: "Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek." /Jeremias 29:11/.
O tudja hogy akiket elhiv, az orokre szol es azokat meg is igazitja megha nem is sima uton hanem melysegekkel es magassagokkal teli uton is.
"Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt." /I.Thessz.5:24/

Az aldas utja

"Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant."
/Zsidok. 11:24-27/

Jezus mondta a `hitetlen` Tamasnak: "boldogok akik nem latnak es hisznek".
Miert van az hogy ugyan mi azt allitjuk hogy hiszunk, de megis mindig latni es erezni akarunk? Mintha amit nem latnank vagy nem erintenenk az nem is lenne. De Mozes nem ilyen volt, azert is valasztotta ot Isten erre a hatalmas feladatra. Izrael fiai a pusztaban allandoan a lathato dolgokat akartak, finom etelt, italt. Ha ilyen lett volna Izrael vezere, mar reg visszafordultak volna Egyiptomba, sot lehet hogy ki se mentek volna.
Sokan ma sem akarjak otthagyni Egyiptomot, a vilag es a bun rabszolgasagat, mondvan: 'nekunk ez igy jo, Isten is azt akarja hogy aldottak legyunk ezert nem hagyjuk el Egyiptom kincseit. Isten nem akarja hogy nyomorogjunk!'
Az emberek, sot hivok tobbsege sem erti mi az az aldas igazabol. Azt hiszik az az aldas, amit ok annak gondolnak, ami nekik jo. Ha ez igy lenne akkor a bunos gazdag politikusokat es sztarokat nevezhetnenk aldottaknak!
De nezzuk mi volt az aldas utja Mozesnek: "Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát" es "Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét".
Ugye amikor aldasrol beszelunk nem ezekre a dolgokra gondolunk? Pedig ma is ugyanez az aldas utja a hivok szamara, mint akkor Mozes szamara, Krisztus gyalazata vagyis keresztje: "Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mate 16:24) es az O nepevel valo egyuttnyomorgas: "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal.6:2)

Uram, nyisd meg a hitunk szemeit es erositsd meg a szivunket hogy lassuk a lathatatlant es eszerint eljunk! Amen

Megtanulni a szenvedesbol az engedelmesseget

"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;"
/Zsidok 5:8/

Az ezt megelozo szavak pedig ezek: "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,". Jezus sirt a bunosok felett (Mate 23:37), akik nem hallgattak Ra, pedig O az elet szavait szolta nekik.
Jezus sirt es gyotrodott a Gecsemane nevu helyen (Mate 14:33) , mert eljott az O oraja, hogy felaldozza magat a bunosokert es szenvedjen a kereszthalalig.
Jezus konnyekre fakadt (Janos 11:35) amikor latta szerettei konnyeit es szomorusagat.
Isten kedvet lelte szerelmetes Fiaban, de nem kivetelezett vele abbol a szempontbol, hogy amikor e foldon elt testben, valoszinuleg mindannyiunknal nehezebb elete volt.
"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;". Nem mintha Jezus barmikor is engedetlen lett volna az Atyanak, O mindig Isten akaratat vegezte. De a szenvedes ezt megkonnyiti, ahogy David zsoltaraban is olvashatjuk (119:71): "Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet." es "Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra." (67.) Izrael fiai is altalaban akkor tertek meg buneikbol amikor Isten bunteteskent csapast engedett rajuk, es nem akkor amikor jol volt dolguk.
Ertjuk mar micsoda hatalmas kegyelem rejlik abban ha Isten szenvedest engedelyez eletunkben? Hala Neki ezert!
Aki a szenvedes alatt megtanulja az engedelmesseget annak vigyaznia kell hogy ha eljonnek a konnyebb, boldogabb idok, akkor ne dobja el magatol azt, amit addig tanult. Ne gondolja hogy mivel mostmar megvan mindene, mar nincs szuksege az Istentol valo folyamatos fuggesre.
Aki pedig a szenvedesben sem tanulja meg az engedelmesseget, arra csak meg nagyobb szenvedes var, amit Amos profeta konyveben is olvasunk (4:9-12):
"Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr. Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Felforgattam közületek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!"

Vers az elmult evre

"Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. Mert nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint."
/Jeremias siralmai 3:19-32/

O, Uram, melto rajtam buntetesed
Hisz` athagtam rendelesed (39.)
Osztalyreszem a magany, urom es mereg,
de nagy a te kegyelmesseged.
El is vehetted volna eletem,
de a Te kegyelmed hogy meg nincs vegem
Sot, visszafogadtal engem es azt mondtad:
Vedd fel az En igamat, hogy megtanuld mi a szelidseg es alazat
Hogy megtanuld mi a Bennem valo vak hit es bizalom
Bizony nem nehez az En jarmom.
Felvettem azert magamra igadat es hallgatok,
de belul szuntelen fohaszkodok.
Talan van meg remeny!
Bizony van, mert az Istent szeretoknek minden javukra van.
Es ha az Ur megszomorit,
utana meg is vigasztal!
Addig is megelegszem gyalazattal,
Terad varok alazattal.
Mert nem zar ki orokre az Ur:
Husege naprol napra megujul.
'Az Ur az en oroksegem,
mondja az en lelkem'
es e kegyelem eleg nekem!

Halaval aldozzunk

"A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását."
/Zsoltar 50:23/

Istent akarjuk dicsoiteni? Akkor adjunk Neki halat mindenert, kezdjuk szamlalni aldasainkat, minden jo es tokeletes ajandekot mely a vilagossagok Atyjatol szall ala (Jakab 1:17).
Akkor meglatjuk hogy elkezdhetjuk, de nem erhetunk vegere a szamlalasnak, mert Isten olyan kegyelmesen megaldott minket, holott nem erdemeltuk meg.
Eletet adott nekunk, elkuldte erettunk a Szabaditot, Jezust az O szent Fiat, megelevenitette szellemunket, megbocsajtotta buneinket, kiragadott minket a pokolra vezeto utrol, ellatja mindennapi szuksegleteinket, adott testvereket, hajlekot keszit nekunk a mennyben stb..stb..
Ha pedig valami nyomorusag vagy szomorusag kozepette vagyunk, emlekezzunk meg :
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak." /Roma 8:28./
Most meg nem latjuk es nem ertjuk hogy miert tortenik mindez, de Isten tudja es O fog vegul megdicsoulni az Ot szeretok eleteben es ".. mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,"(Roma 8:37)
Adjunk halat azert mindenert, az emberek elott is, a testverek kozott tegyunk bizonysagot arrol milyen jo es kegyelmes az Ur, ez dicsoiti Ot, es ez az igazsag, mert : "Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." /Zsoltar 103:8/

Engedelmesseg a hatalmassagoknak

"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek."
/Roma 13:1/

Az uj ev elso napjan emlekezzunk meg errol az igerol, mert Isten parancsa az engedelmesseg a hatalmassagoknak, es aki nem engedelmeskedik, az ezzel Isten parancsanak nem engedelmeskedik. Meg kell adnunk a csaszarnak (az allamnak) ami a csaszare, ami az Istene azt az Istennek, amit a ferj ker azt a ferjnek, amit a fonok ker azt a fonoknek (kiveve ha bunrol van szo).
De amire most leginkabb szeretnem a hangsulyt fektetni az az hogy vessuk ala magunkat JEZUS uralmanak. Otthonunkban is, es mindenutt. Mert konnyu belefeledkezni a mindennapos ugyeinkbe, es elmehet egy nap ugy, hogy nem vetettuk magunkat ala az Urnak, hanem ugyeinket nelkule inteztuk, a beszelgetest az O igaja nelkul folytattuk, igy be is csuszott egy kis pletyka, egy kis rosszindulatu megjegyzes.
Minden elethelyzetben ott van velunk az Ur es arra var hogy vegyuk magunkra igajat, hogy O vezessen minket.
Milyen csodalatos ugy egybe gyulni az atyafiakkal amikor tudjuk hogy mindannyian Isten jarma alatt vagyunk es szamithatunk arra hogy testverunk Isten neveben van jelen, es nem akar olyat tenni vagy mondani, ami sajat magatol szarmazik. Ez a fajta osszejovetel aldott lesz.
Az Ur adjon nekunk ez evben ilyen hozzaallast, ilyen testvereket, es hogy megertsuk: hatalom ala vetett emberek vagyunk, Jezus uralma ala vagyunk vetve, mint a szazadosnak a vitezei, szolgai:
"Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi."
Mindennek iranyitoja es mozgatoja pedig a szeretet mely kitoltetett szivunkbe a Szent Szellem altal.
"Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!"
/I.Janos 4:19/