Istenre valo vagyodas
"Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
/42. Zsoltar 2-4/
Sokan eneklik a gyulekezetekben ezt a gyonyoru zsoltart, de a kerdesem az: vajon hanyan tudnak a zsoltar irojaval azonosulni ebben az Istenre valo hatalmas vagyakozasban?
Ez a zsoltar nem csak egy szep vers vagy himnusz, hanem ez egy szivbol jovo nagy sohaj.
Ki tudja elmondani Korah fiaival: "Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé." /Zsoltar 84:3/
Amikor osszejovetelekre, istentiszteletre megyunk, megvan-e az ehseg a szivunkben hogy ezen az alkalmon jobban megismerjem Istent? Es amikor a Bibliankat olvassuk? Es amikor imadkozunk vagyodunk-e az Istennel valo kozossegre, vagy csak elmondjuk a mondandonkat? Kivanjuk-e teljes szivbol a gyulekezet helyreallasat vagy hidegen hagy minket Isten hazanak az allapota?
Sokaknak mar semmi vagyakozas nincs a szivukben, csak hogy valahogy `elevickeljenek` a hivo eletben es ne csinaljanak nagyobb bunoket.
A hivo ember zarandok ebben a vilagban, soha sincs otthon. Azert vagyik haza, honvagya van az Atya haza es jelenlete utan. Nincs ebben a vilagban semmi ami vonzana ot vagy ami kielegithetne szive kivansagat.
"Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak." (Gal. 6:14)
Pal apostol is vagyakozott levetni foldi satorhazat es a Krisztussal lenni, de megvan az oka hogy miert kellett neki is es nekunk is itt maradnunk a megszabott ideig:
"Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;" /Filippi 1:23-25/
Isten azoknak ad, akik kernek (Lukacs 9:10), igy azok ismerik meg Istent jobban, akik jobban kivanjak megismerni Ot. Es ehhez egy ut vezet:
"Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;" /Filippi 3:10/.
A hivo elet nem statikus, nem all egy helyben, hanem nekidol, harcol, igyekszik, mint Pal mondta: "...a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem..." (14.) "Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1.Kor.9:26-27)
Es ahogy Jezus mondja: 'A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.` /Mate 11:12/
Ez nem azt jelenti hogy sajat eronkbol kuzdunk meg vagy erdemeljuk ki Isten ajandekat, hanem eleve Isten helyezte szivunkbe az ehseget Oiranta, es kegyelmebol jelenti ki magat az Ot keresoknek.
Zakeus sem torodott bele hogy kis termete miatt nem lathatja a sokasagtol Isten Fiat, hanem `előre futván felhága egy eperfüge fára`, Jezus ertekelte is ezt, mert aznap Zakeusnal vendegeskedett (Lukacs 19).
Tehat jo dolog a nagyobb ehseg Istenre, a nagyobb szentsegre,
"Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra..." (1.Kor.12:31)
"igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben." (2.Peter 3:14)
"igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni" tusakodván az Ő ereje szerint (2.Peter 1:10, Kolosse.1:29)